Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Afrikai elefánt

2008.08.12

AFRIKAI ELEFÁNT


Loxodonta africana


photo by Damson
Rendszertana:

Emlősök osztálya (Mammalia)

Ormányosok rendje (Proboscidea)

Elefántfélék családja (Elephantidae)
Forrás: www.waza.org


Külső jegyei:
Az afrikai elefánt a legnagyobb szárazföldi állat. A bikák jóval nagyobbak, mint a tehenek: a hímek magassága közel 4 méteres is lehet, míg a nőstények általában 3 méter magasra nőnek. A kifejlett állatok testtömege mintegy 3.600 kg-tól akár 6.000 kg-ig is terjedhet, általában 4,5 tonna körüli. Felső metszőfoguk agyarrá módosul, mely életük végéig növekszik, így akár 2 méternél hosszabbra is megnőhet. Legjellegzetesebb szervük - melyről a rendszertani nevüket is kapták - az ormány, amely az orr és a felső ajak összenövésével és megnyúlásával keletkezett. Gazdag ideg és izomállománnyal rendelkezik, így igen mozgékony és erős szerv: akár 250 kg-os terhet is fel tudnak vele emelni. Az afrikai elefántok ormányának végén két ujjszerű nyúlvány van (szemben az ázsiai elefánttal, amelynek egy). Az elefántokat korábban a "vastagbőrűek" közé sorolták, amely érthető, tekintve, hogy bőrük átlagosan 2-4 cm vastag, rajta csak szórványosan találhatók szőrszálak.

Elterjedése:
Az afrikai elefánt korábban a Szaharától délre egész Afrikában elterjedt volt, manapság elterjedése elsősorban a nemzeti parkokra és egyéb védett területekre korlátozódik. Élőhelyük alapján két alfaját különböztetik meg. A Loxodonta africana africana erdős és füves szavannákon, félsivatagos területeken egyaránt előfordul, míg a kisebb termetű Loxodonta africana cyclotis alfaj Nyugat- és Közép-Afrika esőerdeiben él. Egyes források azonban egy harmadik alfajt is megkülönböztetnek: ezek szerint a Loxodonta africana africana csak a Dél-Afrikában élő elefántokat foglalja magába, míg a kelet-afrikai populációt Loxodonta africana knochenhaueri néven említik.

Életmódja:
A nőstények és a fiatalok matriarchális csordákban élnek, melynek élén a legidősebb tehén áll - a nőstények általában egymásnak rokonai. A bikák az ivarérettségük közeledtével elhagyják a csoportot, ahol felnevelkedtek. A fiatal hímek többnyire agglegény-csapatokat alkotnak, az idősebb bikák azonban gyakran magányosan élnek, és csak a szaporodás időszakában csatlakoznak egy-egy csordához. Napjaik nagy részét táplálkozással, illetve táplálékkereséssel töltik, bár többfelé, ahol jelentős az emberi zavarás, elsősorban csak éjszakánként aktívak. Az elefántok alacsony frekvenciájú, ún. ultrahangokkal kommunikálnak egymással.
A felnőtt állatoknak nincs természetes ellenségük, csak az ember! A borjakra alkalmanként az oroszlánok és hiénák jelenthetnek veszélyt, ám a csorda felnőtt tehenei megnehezítik a ragadozók dolgát.

Táplálkozása:
Az elefántok kizárólagos növényevők, füvet, leveleket, gyökeret, és gyümölcsöket fogyasztanak. Egy egyed naponta akár 100-300 kg élelmet is elfogyaszt, valamint közel 200 liter vizet iszik. A gyökereket és gumókat agyaruk segítségével ássák ki a talajból.

Szaporodása:
Nincs kiemelt szaporodási időszak, bár az esős évszakban gyakoribb a borjak születése. A bikák a musth idején csatlakoznak egy csordához, ahol ivarzó nőstényt találnak. Az elefánttehenek többnyire 4-9 évente, átlagosan 22 hónapos vemhesség után 1 utódnak adnak életet - az ikerszülés meglehetősen ritka. Az újszülött elefántborjak 110-130 kg-os súllyal jönnek a világra. A borjak felnevelésében a fiatalabb tehenek is segédkeznek. Az elválasztás általában néhány hónappal az újabb borjú születése előtt történik. Ivarérettségüket 10-12 éves korban érik el. Élettartamuk az egyik leghosszabb az emlősök között: akár 60 évnél is tovább élhetnek.

Természetvédelmi állapota:
Hosszú ideig az elefántcsont-kereskedelem miatt kíméletlen vadászat folyt az afrikai elefántokra, melynek köszönhetően a kipusztulás szélére sodródott a faj. 1988-ban világszerte betiltották az elefántcsonttal való kereskedelmet, melynek köszönhetően az afrikai elefánt állománya növekedésnek indulhatott. Manapság már több nemzeti park területén olyannyira túlszaporodtak az elefántok, hogy az állomány szabályozásának érdekében áttelepítik az állatok egy részét más területekre, sőt, néhol korlátozott számban a kilövésük is engedélyezett.
IUCN Vörös Könyv besorolása: sebezhető.
CITES besorolása: elterjedési területtől függően I. függelék vagy II. függelék.

Tudod-e...?

... hogy az afrikai és az ázsiai elefánt külsejében több különbség is van: az afrikai elefánt hátának körvonala homorú; az afrikai elefánt füle nagyobb és kerekebb; az afrikai elefántoknál a nőstények is büszkélkedhetnek agyarakkal; az afrikai elefánt ormányának végén két ujjszerű nyúlvány van, míg az ázsiai fajén csak egy; az ázsiai elefánt homlokán két dudor látható, míg az afrikai elefánt homloka sima.

... hogy a száraz időszakban a kiszáradt folyómedrekben az elefántok agyarukkal, lábukkal és ormányukkal ásnak, így jutnak hozzá a mélyebben lévő vízhez.

... hogy az elefántok halott társaikat, illetve fajtársaik csontjait szertartásszerűen körülveszik.


Afrikai elefántok az állatkertekben:
Az elefántok kétségkívül az állatkertek egyik legnépszerűbb lakói. Mint ilyenek, kiválóan alkalmasak a látogatók figyelmének felkeltésére a zoopedagógiában. Emellett tartásuk természetvédelmi jelentőségét jelzi, hogy az európai állatkertek szövetségén belül tenyészprogramja van az afrikai elefántnak. Magyarországon jelenleg a Nyíregyházi Állatparkban láthatóak afrikai elefántok.

A magyar törvényi előírásoknak egy elefánt számára megfelel egy 500 négyzetméteres kifutó medencével, és egy 30 négyzetméteres belsővel. Az európai állatkertek szövetségének ajánlása azonban részletesebb tartási feltételeket ajánl az állatkerteknek. Ez alapján egy csorda legalább 4 tehénből áll, melyeknek - az esetleges szaporulattal együtt - egy legalább 2.000 négyzetméteres kifutóra van szükségük. A bikáknak legalább 500 négyezetméteres kifutót ajánl az EAZA, míg a minimális belső férőhely nagyságát mindkét nem esetében egyedenként 50 négyzetméterben adja meg, melynek hőmérsékletének mindig 15 °C felett kell lennie.

Korábban megszokott volt, hogy az elefántokat éjszakára leláncolták. Az EAZA ajánlása alapján naponta maximum 3 órát lehetnének az elefántok láncon. Amennyiben az időjárás engedi, az állatoknak maguknak kellene eldönteniük a nap 24 órájában, hogy a külső kifutóban, vagy a belső térben szeretnének tartózkodni. Az elefántokkal való foglalkozásban a szakmán belül is volt egy kis ellentmondás. Míg korábban az ún. "free contact" (amikor rács nélkül, közvetlenül az állattal egy térben foglalkoznak az elefántokkal) volt általánosan elterjedt, addig ma már a "protected contact" (amikor az ápoló védelme érdekében rácson át zajlik az állatokkal való foglalkozás) az elfogadottabb - bár sok helyen továbbra is a free contact a megszokott. Az idősebb elefántoknál gyakoriak a lábproblémák, melynek megelőzésére szükséges lenne a belső tér megfelelő talajtípusának kidolgozása, míg a szükséges lábápolásokra az állatokkal való foglalkozások alatt lehet az elefántokat felkészíteni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

(moncsi, 2011.09.27 11:46)

Tök jó ez az oldal. Ha nincs, megbukok bioszól :s. De van!!

Re: jó

(birkizsanett, 2011.10.12 18:01)

tök szar

Re: Re: jó

(RobMosz, 2013.04.18 17:45)

igazad van,wiki jobb

(elefánt, 2013.02.18 16:28)

jó az oldal

(elefánt, 2013.02.18 16:27)

jó az oldal

ez az oldal jóóó

(XDlowokvagytok, 2012.10.02 12:51)

tök jó ez az oldal ha nincs akkor a biosz leckém K O